A népmese, mint „természetvédelmi terület”

Hadnagy Jolán Székelyföldi, Farkaslakán élő, mesékben születő, nevelkedő és mesékkel dolgozó, tanító, óvónő, aki a Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke. Magáénak tudhat Tamási Áron- , Szervátiusz Jenő díjakat. Tamási Áron emlékének ápolása mellett, a helyi közösség kulturális életét is meghatározó értékőrző tevékenysége elismeréseként kapta meg a Magyar Arany Érdemkeresztet és mégis négy gyermekére és nemrég született első unokájára a legbüszkébb. Vallja, hogy nemzeti megmaradásunk záloga a gyermekek születése és nagyszerű kultúránk megélése.

A Kárpát-medencét járó mesemondó herceghalomi előadásában beszélt arról, hogy kihez szól a magyar népmese, vannak-e csodák az életben és miért nemzeti kincs a magyar népmese? Hadnagy Jolán tevékenységének mottója Tamási Áron Benedek Elekhez írt leveléből származó idézet, amely ekképpen szól: „mese kell nekünk! Szépségét zuhogtató, végtelenbe áradó, csodálatos mese, ahol rajongó, hősi magyar lelkünk nagy világosságú tüzek mellett táborozhatik”.

A székely mesemondó kiemelte: a magyar népmese nem azt közvetíti, hogy minden rendben van, hanem abban erősít meg, hogy minden rendbe hozható, de ehhez utakat kell bejárni. Ilyen utak, példák, kódok vannak a világ egyik, számszerűségében legnagyobb mesekincsében. A kis és nagy család (köz-ős-ség, nemzet) áldás, melyet megszerezni és megtartani kihívás, feladat.

Hadnagy Jolán négy gyermek édesanyja és már nagymama, továbbá a farkaslaki művelődési egyesületnek és néptánccsoportjának a vezetője, három kórus oszlopos tagja. Tesz, alkot, bátorít gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Úgy véli, hogy a magyar népmesék nagyságára és csodájára az egészséges családmodell szemszögéből is rá lehet világítani. „Mi több, népmeséink gyermekvállalásra is biztatnak bennünket, ami nemzeti megmaradásunknak éppen olyan fontos alappillére, mint az anyanyelvünk használata és a magyar kultúránk megélése. Támpontok ezek nemcsak nemzetünk és közösségeink erősítésére, hanem kis- és nagycsaládjaink, illetve önmagunk személyes boldogságának megteremtéséhez is” – halhattuk az előadás során.

Hadnagy Jolán fontosnak nevezte a magyar népmeséinkben is tisztán és érthetően megfogalmazott erkölcsi törvények betartását. Az alázatra, a szolgálatra, az áldozatvállalásra és -hozatalra, valamint a küzdelemre és az igazi értékek meglátására tanítást.

— A magyar népmesékben, mint egy természetvédelmi területen, megannyi, ma már csak elvétve használatos szavunk őrződött meg, melyek nélkül mindenképp szegényebbek volnánk. Jelenlétük és életképességük egyúttal arra is bizonyíték, hogy e mesék keletkezésük óta olyan szűrőkön mentek át, amelyek csak az igazi értékeknek kegyelmeztek meg. Nem lehetett akármit összemesélni. Lehetett egy kicsit színezni, helyhez alkalmazni. Lehetett gazdagabban előadni, vagy szűkíteni, de a lényeget mindig meg kellett őrizni. Így volt rendjén – emelte ki a mesemondó.

Hadnagy Jolán szerint a mai (mű)mesékből is lehetnek jó mesék, ha betartják mindazt a regulát, amelyet a magyar népmesék képviselnek. — Az emberségünkben és magyarságunkban való megerősítésünkre igencsak jó szer a magyar népmese. Hiszen a szer-etet, vagyis a szeretet működik benne. Az Isten által teremtett világ tele van csodákkal, csak észre kell vennünk őket. Csoda a szerelem is, de a szerelem gyümölcse is az. A gyermekáldás. Általa Isten teremtő társává válhatunk – vallja Hadnagy Jolán, aki hozzátette: a gyakorlatba persze merőben nehezebb mindezt átültetni, de folyamatosan törekedni kell rá.