Herceghalom története

Budapest zöld kapuja – így nevezik mostanában Herceghalmot, ami valóban a Zsámbéki medence egyik legzöldebb települése. A faluba érkező idegennek először a rengeteg növény, zöldfelület, rendezettség tűnik fel, és újra virágágyások teszik színesebbé tágabb értelemben vett otthonunkat ezeken a gondterhelt, sokszor szürke tavaszi napokon.

Herceghalom történelme

Településünk bemutatásakor hatalmas előnyt jelent, hogy a községről fennállásának 15. esztendejében egy kiváló munka látott napvilágot, Góg Mátyásné “Herceghalom monográfiája” című munkája. Herceghalom rövid bemutatása során tehát elsősorban és alapvetően arra a munkára hagyatkozunk, amelyre méltán büszke összetartó közösségünk.

Herceghalom fekvése és földrajzi adottságai

Községünk Pest megye nyugati szegletében, a Fejér és Komárom megyével határos szélén, a főváros központjától csupán 26 km távolságra helyezkedik el. Jó megközelíthetősége Budapest és az oda futó M1-es autópálya közelségével szorosan összefügg. A település tengerszint feletti magassága 180 m. A földtörténeti triász kor mészkő és dolomit alapzata fölött homok-, agyag- és löszrétegek találhatók. Domborzata kellemes, változatos. A térségben uralkodó szél az északnyugati, második leggyakoribb szélirány a nyugati. A nyugati szelek szabad beáramlása a Bicskei- medence felől időnként erős szélrohamokat eredményez.
Községünket két vízfolyás öleli körül: Békás-patak, mely keleten követi a faluhatárt és a Kígyós-patak, mely Háromrózsa felől észak-dél irányban halad. A falu közepén a Kígyós-patak paplaposi mellékága csörgedezik.

Herceghalomra a múltban is, és a jelenben is a nagyüzemi gazdaság a jellemző. Fontos tudni, hogy Herceghalom rendelkezik az ország egyik legjobb minőségű termőföldjével. Ennek és a domborzati viszonyoknak megfelelően összefüggő szántóterületek, állattartó telepek jellemezték, jellemzik, melyeket a patakokat kísérő gyep, nádas, fasorok és erdőfoltok szakítják meg.

Herceghalom rendezett utcái, parkjai kertvárosi külsőt kölcsönöznek a falunak. Gesztenye fasorai ritka élménnyel ajándékozzák meg az idelátogatót.

Herceghalom területén és a környéken végzett régészeti ásatások azt bizonyítják, hogy az őskor embere is megjelent, jó életlehetőséget találva a mai község területén. Bronzkori leletekről van tudomásunk, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A leletek között tűtöredék, lándzsavég, sarló, bronzkorong, kardpenge találhatók. Levéltári dokumentumok támasztják alá, hogy már a II. századtól kezdődően megült, lakott hely volt a község mai területének valamely része.
A XVII. század végi feljegyzések Csonkatebe településnevet említenek a mai település helyén, e területen, illetve a XVIII. század közepén készült térképen templomot jelölnek. Ez időben olvashatunk már Herceghalomról is, mint Biához tartozó jelentős pusztáról.
Országleírásokban egy ideig Herceghalom és Csonkatebe együtt jelenik meg, majd Csonkatebe eltűnik és Herceghalom, mint jelentős mezőgazdasági terület kerül bemutatásra.
Herceghalom először mint puszta, majd mint külterület Biához tartozott. Herceghalom mai területe az 1700-as évek közepétől a Sándor család tulajdona.
1877-ben kiemelkedőnek minősítik gróf Sándor Móricz gazdaságát, az ország legkorszerűbben vezetett gazdaságai közé sorolják. Sándor Móricz hazánk egyik legnevezetesebb és legkitűnőbb lovasa volt, kit Ördöglovasként is emlegettek. Több, érdekes történet maradt fenn róla. Ezek közül néhány: Nagy kártyás volt a gróf, de nem szeretett veszíteni, ezért kitalált valami csínyt, hogyha vesztésre állna, ez mentse meg a vesztéstől. Egy alkalommal, mikor a bajnai kastélyában kártyázott baráti társaságával, komoly vesztésre állt. Közölte a társasággal, hogy ég az erdő. A társaság a nyerés mámorában nem akarta abbahagyni a játékot, hitetlenkedett. A gróf fogadást ajánlott. Kinéztek az ablakon, s az erdő valóban égett. Persze, hogy égett, hisz ő beszélte meg a komornyikkal, hogy hordasson össze az erdő szélére jó sok száraz fát, és a megbeszélt időben gyújtsa fel. Így a fogadáson többet nyert a gróf, mint amit vesztett a kártyán. Az erdőt pedig semmi kár nem érte, mert a cselédek gondoskodtak arról, hogy a meggyújtott fáról ne terjedjen tovább a tűz. Máskor meg fogadott egy kiváló lovas hírében álló vendégével, hogy nála jobban nem lovagol senki, illetve ahol ő elvágtat lovával, nem vágtat el senki. A vendég tisztában lévén saját képességével, elfogadta az ajánlatot. Vágtáztak a bajnai erdőben, határban, a kastély környékén. A gróf egyszer csak bevágtatott a kastély nyitott ajtaján, végig lovagolt annak termein, majd kiugratott a kastély 3-3,5m magasan lévő erkélyéről. A vendég itt már valóban nem követte, így ismét a gróf győzött.

Az 1847-1857 közötti időszakra tehető a herceghalmi major kialakulása. Az uradalmat egy igazgató irányította, az egyes kerületeket pedig gazdatisztek vezették. A cselédség nagyobb része állandó, több generációra visszavezethető volt. Az öreg, vagy munkaképtelen cselédek, vagy ezek özvegyei az uradalmak szokása szerint nyugdíjat kaptak.

A gazdálkodás az 1900-as években is sikeresen folyt, aminek következtében Herceghalomban kápolna és iskola épült. Mindkettő épület átépítve ugyan, de máig használatban van.
Az 1900-as évek elején épült iskolában egy-egy évben 50-60 diák tanult az iskola egyetlen tantermében, 1-6. évfolyamig. A tanterem mellett a tanítói lakásból állt az iskola épülete.

Az iskola melletti területen a lakások négyszögben épültek (ma Sándor udvar), úgy, hogy egy-egy oldalon 4-4 család, a szélen 1-1 család lakott. Négy családnak volt egy közös konyhája. A négyes konyha közepén volt egy kemence, melyben a kenyeret sütötték. A konyha minden sarkában volt egy téglából rakott tűzhely, így mind négy családnak volt saját tűzhelye a közösen használt konyhában. A konyhából nyílt a négy szoba, melyet egy-egy család használt. A négyszög mögötti soron ketten laktak egy konyhán. A négyszög magtár felőli részén volt az intéző lakása. Ez a lakás padlós volt, a többi földes.

Volt olyan család, ahol 12 gyerek is volt egy szobában. Emeletes ágyakat alakítottak ki, a kisebbek teknőben aludtak. Amikor a gyerekek felnőttek, megházasodtak, addig együtt laktak régi családjukkal, míg kihalással meg nem üresedett egy lakás. Tulajdonképpen évtizedeken keresztül belülről pótlódott a munkaerő. A majorban az állattartás megengedett volt a cselédeknek. Ólat mindenki magának épített a lakóházától kicsit távol. Az állandó munkások mellett időszakiakra is szükség volt ebben a nagy uradalomban, pl. aratás vagy a kukorica kapálása idején.

Herceghalmon nem volt sem posta, sem üzlet vagy trafik, így a családok Zsámbékra vagy Biára jártak át vásárolni. A zsámbékiak pedig a herceghalmi vasútállomást használták.
A majorsági élet bemutatása a korabeli híradások híranyagát nem képezte. Herceghalomban hírre érdemes társasági élet sem folyt.1916. december elején mégis szinte minden hazai, de osztrák és európai lap hasábjain a címoldalra került Herceghalom. 1916. december 1-jén éjszaka ugyanis szörnyű, a magyar államvasutak történetében példa nélküli vasúti szerencsétlenség történt Herceghalom közelében. A Ferenc József bécsi temetéséről jövő gyorsvonat, amely zsúfolva volt utasokkal, és amelyen számos főrend és képviselő utazott, Herceghalomnál beleszaladt teljes sebességgel a gráci személyvonatba.

A nagy erejű ütközés következtében a gyorsvonat mozdonya és első vagonjai, valamint a személyvonat hátsó része teljesen összeroncsolódtak, 69 halott és 159 sebesültje lett a katasztrófának. Az áldozatok között volt Thallóczy Lajos Szerbia polgári kormányzója is, aki a Magyar Történeti Társulat elnöke is volt.

A II. világháború alatt 1944-ben a németek a herceghalomi uradalomban rendezkedtek be a fronton megsérült járművek javítására. Amikor a front közeledett, a németek elmenekültek, de az állomáson maradt szerelvényeiket már nem volt idejük magukkal vinni. Így az oroszok lőtték, bombázták az állomást.
Februárban elvonult a front, az emberek visszajöttek a majorba, amit teljesen kifosztottak.
A II. világháború alatt a front áthaladt a herceghalomi majorság területén. Először a németek, majd az oroszok szállásolták be magukat az épületekbe. Az oroszok ’44-ben bombázták az állomást. A front elhaladtával az emberek visszatértek a teljesen kifosztott majorba.

A háború utáni újrakezdés 1945-ben a földosztással kezdődik, melynek során Metternich-Sándor Klementina hercegnő 1817 kh-as birtokából Bián 261 fő számára 1571 kh. földet osztottak ki. Ebben a herceghalomi cselédek is benne voltak. Az igényjogosultak 6 katasztrális hold földet kaptak, és még valamennyit kaptak a családok a gyermekek létszámától függően is. Mivel a háború folyamán mind az állatállomány, mind a szerszámok megsemmisültek, az újra kezdés nehézségekbe ütközött. Erre áthidaló megoldást jelentett a Magyar Posta jelentkezése, akivel feles termelésbe állapodtak meg az új földtulajdonosok: a Posta a megtermelt javak feléért biztosította a szerszámokat, igavonó állatokat. Később sor került a kápolna és az iskola helyreállítására. E munkálatok irányítását Szapory István tanító végezte. A felújításokat maguk a pusztaiak végezték, vagy fizették ki.

1948-ban azonban a Magyar Kommunista Párt gazdaságpolitikájának megfelelően növelték a mezőgazdaságban az állami szektor szerepét, állami szövetkezeteket „hoztak létre”. Ez várt az itteni majorság területén kiosztott földekre is. 1949-ben már működő állami gazdasággal találkozunk a volt Metternich-uradalom területén.

A község kialakulása majd ismertté válása tulajdonképpen az állami gazdaság megalakulásának, fejlődésének köszönhető, nem feledkezve meg ebben a folyamatban az ÁKI – Állattenyésztési Kutató Intézet-  Herceghalomba költözésének pozitív hatásairól sem.
A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság évről évre egyre szebb eredményt elérve az ország legeredményesebb állami gazdaságai közé küzdötte fel magát. Mind az állattenyésztés mind a növénytermesztés területén nemcsak hazai, de külföldön is számtalan díjjal jutalmazott sikert értek el. A szarvasmarha- és sertéstenyésztés mellett az 50-es években Herceghalom híressé vált lótenyésztéséről is. Abban az időben az istállók, karámok mellett egy igen szépen kialakított lóversenypálya is volt a település keverőüzem és az M1 autópálya közötti részén. Sajnos mára ez teljes mértékben felszámolásra került. Itt akkoriban rendszeresek voltak a lovasbemutatók, amit a lelátóként funkcionáló, mesterségesen kialakított dombról követhetett a közönség.

Az Állattenyésztési Kutató Intézetet szintén 1949-ben több kutatóhely és kísérleti állomás összevonásával valósították meg. Az intézet fő feladata: állattenyésztés és hasznosítás tudományos vizsgálata: az állatnemesítés feltételeinek elméleti és gyakorlati tanulmányozását, az ivadékvizsgálat módszereinek kidolgozását és ellenőrzését, a korszerű állattörzskönyvezés irányelveinek megállapítását és ellenőrzését, szaporodásbiológiai kutatást és mesterséges termékenyítés gyakorlati feltételeinek kidolgozását, az állatok táplálásával, elhelyezésével és gondozásával összefüggő kérdések vizsgálatát, s más hasonló feladatok végzését.

Az intézet ugyan 1949-ben alakult, a Herceghalomba való  kiköltözésre azonban  várni kellett. Az irodaépítés 1954-ben elkezdődött, de különböző okok miatt 1970-71-ben valósult meg. Több kutatási rendszert dolgoztak ki, mely országos jelentőségűvé vált.

A közellátásban is lényeges változás következett be ezekben az években.1952-ig helyben semmi sem volt, posta, orvos, betegellátás, vásárlási lehetőség csak a szomszéd falvakban. Maradt az uradalmi hagyomány: egy lovaskocsi ment Biára, ezzel el lehetett menni ügyeket intézni, illetve a kocsis elintézte a beszerzést. 1952-ben egy kis vegyesbolt nyílt a négyszögben, illetve az ekkor már működő üzemi konyha sokat jelentett az ellátásban. Számosan laktak munkásszálláson, az üzemi konyha étkezési lehetőséget nyújtott számukra. Ez időben épült a Kozáromi úton négy sorház, illetve a bölcsőde és az óvoda is. Az 50-es években kezdődött a szolgálati lakások, illetve a magánházak építése. Az első két utca a Petőfi Sándor utca és a Jókai Mór utca volt. A 60-as években tovább folytatódtak a lakásépítések. Felépültek a Kossuth Lajos utcai házak is. Ahogy bővült az állami gazdaság tevékenysége úgy nőtt a község lakossága. Új utcák épültek az újtelepen, a központban pedig társasház építési akciók szerveződtek. A gazdaság és a kutatóintézet  vezetése szorgalmazta az önerős lakásépítést, s ehhez anyagilag is hozzájárult vissza nem térítendő, vagy kedvezményes kamatú vállalati kölcsön és olcsón, szinte ingyenesen biztosított telkek formájában. 1972-ben saját orvosa lett a falunak, 1975-ben felépült az ABC és az üzemi konyha (mai Nimród Panzió), mely épületben helyet kapott a gyógyszertár, orvosi rendelő, könyvtár, KISZ-klub. A ma látható parkokat is akkoriban alakította ki a gazdaság.

Településünk történetében több olyan történelmi fordulópont volt, amely legújabb kori helyzetünket, környezetünk alakulását nagymértékben meghatározta: mindenek előtt az önállóvá válás folyamata. 1990-ig a két meghatározó, munkahelyt adó  intézményünk a Herceghalomi Kísérleti Gazdaság és az Állattenyésztési Kutatóintézet volt. Herceghalom közigazgatásilag Biatorbágy Nagyközséghez tartozott, Herceghalom társközség érdekeit négy herceghalomi társával együtt Schnaider László községi elöljáróként, tanácstagként képviselte a Nagyközségi Közös Tanácsban. Schnaider László felismerte, hogy függetlenednie kell Herceghalomnak ahhoz, hogy megkezdődhessen falunk fejlődése. 1990-ben megalakította a faluban az önállóvá váláshoz szükséges előkészítő csapatot, melynek tagjai közül többen későbbi képviselőtársai lettek. A falu lakossága megszavazta a Biatorbágytól való önállóvá válást és az 1990. szeptember 30-i választáson megválasztotta első polgármesterének Schnaider Lászlót, aki öt cikluson keresztül 1990-2010-ig látta el ezt a tisztet.  Huszonöt éves, a község kialakítása és fejlesztése érdekében végzett érdemeit elismerve Herceghalom Díszpolgára (2017) címben részesült.

Herceghalomban az önigazgatás, a mai község kiépülése az első képviselőtestület közreműködésével indult meg:

Fogorvosi ellátás indult, csatornázás, telefon, gáz, burkolt utak, járdák, sportpálya, sportöltöző, kosárlabda pálya épült, a temetői kápolnát és ravatalozót felújították. Sajnos közben az állami gazdaságok privatizációja a faluban lakó sok család megélhetését  veszélyeztette, átmenetileg megnehezítette a lakosok és Herceghalom helyzetét.

Megkezdődött a mai igényes településközpont kiépülése: új háziorvosi -és házi gyermekorvosi rendelő, polgármesteri hivatal, gyógyszertár, posta, körzeti megbízotti iroda és pénzautomata került átadásra. 1994-ben testvérközségi szerződést kötött Herceghalom a németországi Baden- Württemberg tartománybeli Mehrstettten községgel.  1998 és 2014 között a kisebbségi választások során Német Kisebbségi Önkormányzat alakult, amely magára vállalta az önkormányzattal közösen a  partnerkapcsolati tevékenységet. Lelkes falubeliek a Képviselőtestület támogatásával létrehozták a Herceghalom Gyermekeiért Alapítványt. Beindult a területfejlesztés. Több ütemben iskolabővítés és óvodabővítés történt, Tornacsarnok, könyvtár, iskolai ebédlő, iskolaudvar, játszótér, parkok létesültek. Megépült lakossági összefogással, állami és a 3 történelmi egyház támogatásával az Önkormányzat irányításával és támogatásával   az Ökumenikus Kulturális és Egyházi Központ  (KEK). Beindult az új megalakított  kulturális és  civil szervezetek működése  és együttműködése, a szociális gondoskodás és felépült a Községháza. 2009-ben megépült  a négycsillagos ABACUS Szálloda. Herceghalom arculata 2010-re teljesen átalakult.

2010-ben és 2014–ben az önkormányzati választások eredményeképpen új képviselőtestület kezdte meg munkáját, Erdősi László lett a község polgármestere.

A 2019. évi önkormányzati választás óta  Csizmadia Zsuzsanna  Herceghalom polgármestere.

Napjainkban 2821 fő lakik Herceghalomban. Településünkön a születések száma az országos átlaghoz képest magas. A zömében fiatal kisgyermekes családok számára vonzó volt a kertvárosias miliő, a teljes közművezettség, a pormentes úthálózat, mely Herceghalom egészére jellemző. Elmondhatjuk, hogy mind a lakosság, mind az önkormányzat nagy gondot fordít a lakókörnyezet szebbé tételére. A településen megvalósult fejlesztések, beruházások következtében megnőtt a település idegenforgalmi és kereskedelmi szerepe is.