Újraszentelték a Szeplőtelen Fogantatás Kápolnát

A kápolna újraszentelése kapcsán Mészáros Péter atya felidézte, hogy a KEK felépülése előtt az imaházba a gyászmiséken kívül korábban a katolikus hívek rendszeresen vasárnapi szentmisére is jártak, de sokan itt voltak elsőáldozók is.

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök a szentmise alkalmával örömét fejezte ki, hogy ezt a szépen és igényesen felújított kápolnát megáldhatja és azt kívánta, hogy sokáig szolgálja még az épület a herceghalomi hívek közösségét. A püspök a szentmisét felajánlotta minden elhunytért, aki a temetőben nyugszik, illetve mindazokért, akik az elmúlt 120 évben itt megfordultak, valamint „munkájukkal segítették a felépítést és a megújulást, akár 120 évvel ezelőtt, akár napjainkban”. Hangsúlyozta: ez az alkalom egy ünnepnap a közösség és minden lakója számára egyaránt, hiszen akármilyen felekezethez tartozunk a kápolna istenre irányítja a figyelmet.

"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn” - Csizmadia Zsuzsa polgármester Széchenyi István grófot idézve kezdte beszédét, amelyben röviden ismertette a kápolna történetét.

„A herceghalomi major kialakulása 1800-as évek közepére tehető. Az első herceghalomi születésre vonatkozó adat 1849. augusztus 24-i, amikor Major Julianna született. 1868-as adatból tudjuk, hogy Herceghalom, mint puszta, a biai lelkészséghez tartozott, ahol már az 1900-as évek körül szerettek volna kápolnát. Így Magdics István esperes, etyeki plébános kezdeményezte az egyházmegyei hatóságoknál, a puszta temetőjében lévő halottasház kápolnává alakítását.

Akkoriban Városy Gyula volt a megyéspüspök, aki támogatta a kezdeményezést azzal a kitétellel, hogy az maradjon Sándor-Metternich Paulina -a föld birtokosa- tulajdonában. Foltik János biai lelkész 1903-ban oltárkövet is kért a kápolna részére.
A kápolnát Magdics István esperes 1904. szeptember 18-án áldotta meg. Örömmel számolt be arról is, hogy Metternich hercegné a kápolna fenntartására 500 koronás alapítványt tett-ajánlott fel-, egyúttal Szent Rozália képével ajándékozta meg a kápolnát, amely a Szeplőtelen fogantatás védelmébe ajánltatott. A II. világháború során lóitatónak használták az orosz katonák és a kápolnát, amely jelentős sérüléseket szenvedett. 1948-ban maguk a lakosok hozták rendbe az épületet 6747 Ft költséggel, amelyben benne volt az iparosok és a fuvarosok ingyen munkája is.

A felújítás, rendbehozatal motorja Szapóry István tanító volt, akinek buzgólkodására a Herceghalmon lakók és a biai mesterek új oltárt készítettek. A példás gonddal restaurált kápolnát 1948-ban Andresz János biai festő dekorálta, majd ugyanezen év november 1-én Shovy Lajos megyéspüspök szentelte fel. A kápolnában 2002. augusztus 18-ig, a KEK – kulturális és egyházi központ átadásáig tartottak a misét. A régiek nagy szeretettel emlékeznek a kétezres évek előtti időkre. Kit itt kereszteltek, ki itt elsőáldozott, kiket itt adtak egybe. Ki gyerekként ide járt templomba a nagyszüleivel. Mindenkinek van egy szép emléke a kápolnáról.

2014-ben kezdődtek a kápolna felújítási munkálatai. Akkoriban a temető járdáin, gyalogútjain összegyűlt csapadékvíz szinte minden cseppje a temetőkápolna falait áztatta. A harangtorony falai legalább 2 méterig teljesen vizesek voltak, míg a kápolna többi fala körülbelül 60 cm magasságig. 2022. a következő mérföldkő a kápolna életében, hiszen 2022. év végén az addig önkormányzati forrásból finanszírozott felújítás a Magyar Falu Program pályázatának köszönhetően befejeződhetett.”

A kápolna jelenleg már Herceghalom Község Önkormányzatának tulajdona és 120 év után, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök által újra felszenteltetett.

A szertartást követően a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola végzőseiből álló Sallite kórus Tóth Márton karnagy vezetésével adott varázslatos hangversenyt a KEK-ben.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye által fenntartott intézmény, melyet 1988-ban Sapszon Ferenc Liszt-díjas karnagy alapított 2018-ban elnyerte a Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár kitüntető címet, 2006-ban pedig Magyar Örökség Díjat kaptak.

(Fotó: Kristóf István)