17. Szarvasmarhatelep kettős fenyőfasora (Dávid major)

1982. november 2-től üzemelt a szarvasmarha telep. A hazai modern telepek közé tartozott, amelyet a főváros közelsége miatt sok külföldi agrár vendégcsoport látogatott.

Az elrendezése praktikusan használható volt. A fenyősorral övezett út után volt öt silótároló, tíz tehénistálló, ezt követte a borjúnevelő, az ellető istálló, végül a fedett szénatároló. A szemközti oldalon helyezkedett el a porta, utána az irodák (állatorvos, művezető, törzstenyésztő,

telepvezető számára).

A korszerű női férfi fekete-fehér öltöző után volt az étkezde a konyha és a raktár. A sort a fejőház és a műhely zárta. Az épületkomplexum mögött egy ún. szabadtéri állatkezelő volt, ahol a mérést, oltást, válogatást, szállítást, körmölést bonyolították.

Az állatállomány alaplétszáma 848 szarvasmarha, de olykor elérte az 1200 darabot is. Fajtája Magyar tarka alapra lett keresztezve Holstein Friz, amely elérte a 96-98%-os várhányadot. A tejhozam állatonként 7000-8000 liter tej évente.

A szaporulatból továbbnevelésre küldték az üszőket Richárd majorba, a bikákat a telepen helyből értékesítették az olasz és hazai kereskedőknek. Az állattenyésztési kutatóintézet évente 120 bikát hizlalt kísérleti céllal.

A szarvasmarha telepen 40 fő látta el a feladatokat. 2005-től kezdődött a telep felszámolása, ma már csak a fenyőfasor és a használaton kívüli

hidroglóbusz maradt belőle.

Forrás: Lipka Éva, Sipiczki Bojána